Zsujta kis határ menti település a Hernád-völgyében. A község és környéke ősidők óta lakott hely volt, amit az 1800-as években talált gazdag, és értékes bronzkori leletanyag is bizonyít, mely a British Múzeumban található.
Az Árpád-kori településünk első említése egy 1219-ben kelt okiratban, a Váradi Regestrum oklevélben történt, Sucta néven. Az oklevél szerint Zsujtai Reynold gönci embereket vádolt fia megöléséért. 1295-ben a községet Sugta, Sugtha, a 14. század elején pedig Sugkta néven írták.
A 14. század elején János gönci várnagy falujának írták, és ekkor Bárcai Edus szerviense, Copoz lerombolta egy fennmaradt oklevél szerint.
Királyi birtok volt 1262-ig, amikor V. István, mint ifjabb király, Aladárnak, a királyné tárnokmesterének adományozta. 1402-ben osztályos egység révén a Perényiek kezére került. Lakossága, mint a Perényi birtokoknál általában, protestáns vallású lett a reformáció idején. A huszita fogságba esett Perényi János, szabadulásáért cserébe 1441-ben Giskrának adta a Nagyidai várat a hozzá tartozó falvakkal, így Zsujtával együtt.
A huszita vezér pénzszűkébe került, így Zsujtát eladta egy gazdag körmöci polgárnak. A török időkben a település majdnem teljesen elnéptelenedett, és csak lassan települt újra. 1560 után több család nyert birtokrészt Zsujtán, így a Karsa-, Puky-, Zsujtai-családok. 1696-ban kuriális hely, jobbágy részeiben lakatlan. 1715-ben már 5 magyar jobbágy lakott a helységben. 1726-ban egy család igazolja nemességét. Földesurai a Zsujtaiakon kívül a Balogh-, Berényi- és Kornis-családok. Lakossága az 1800-as évek második felében tiszta magyar. Lélekszáma 1851-ben 573, 1920-ban 529.
A kis falut a 18. században kisnemesek lakták, több gyönyörű kúria árulkodik róla. Az egyik legszebb épületet 1883-ban Dr. Nagymáthé István, köz- és váltóügyvéd építette a családjának.
A 20. század elején Abaúj – Torna vármegye Füzéri járásához tartozott.
Az 1910-es népszámláláskor 479 lakosa volt, ebből 471 magyar, 5 szlovák volt, melyből 236 római katolikus, 173 református, 52 izraelita volt.